Karácsonyi
hagyományok
Jézus Krisztus születésének napjához, a karácsonyi
ünnepekhez hagyományok és népszokások kapcsolódtak az idôk
folyamán. Jelképpel bír a karácsonyfa meg a tetejére tuzött
csillag, de még az ágaira aggatott dió és alma is.
A karácsony szláv eredetu szó, legôsibb alakjában
,lépô’, ,átlépô’, ,fordulónap’, ,napfordulat’
lehetett a jelentése. Orosz nyelvjárásokban ,pusztulást’,
,halált’, ,végórát’ is jelentett. E baljós fogalmak a
téli hidegre, hosszan tartó sötétségre, az óév szellemére
vonatkoznak. A karácsonyi szokásaink között sok a halállal,
szellemjárással kapcsolatos hiedelem.
December 24. a karácsonyi ünnepkör legjelesebb napja,
karácsony ,vigíliája’. Számos
szokás, hiedelem kapcsolódik ehhez a naphoz: tilos volt
kölcsönadni és -kérni, mert elvitte a gazda hasznát.
Mindenki a ház körül dolgozott, tilos volt erdôn-mezôn
tevékenykedni. Nem volt tanácsos varrni, fonni, foltozni,
mosogatni. E napon a kiterített mosott ruha is bajt, betegséget
hozhatott a családra. Az eladó lányok ha az esti harangszókor
a kútba tekintettek, megláthatták vôlegényüket. A
legényeknek nem volt szabad zsírosat enni, nehogy csúnya
menyasszonyt kapjanak.
December 25. karácsony napja, a téli napforduló ôsi ünnepe,
a kereszténységben Jézus Krisztus földi születésének
emléknapja. Ez a nap a betlehemezés ideje. Két feltevés is
van arra, hogy miért éppen december 25-én ünnepli a
kereszténység a ,szentestét’. Az egyik szerint az egyház
Krisztus születésének (Natalis Christi) december 25-i
megünneplésével feledtetni akarta az ugyanarra a napra esô
pogány ünnepet, a ,legyôzhetetlen napisten’ (Natalis Soli
Invicti) ünnepét. A másik értelmében a keresztény
teológusok már a III. évszázadban azon fáradoztak, hogy
kiszámítsák Jézus Krisztus születésének idôpontját,
amelyre az Evangélium nem nyújt támpontot. December 25-ét
azért jelölték meg születése napjaként, mert az idôt
március 25-tôl, a szeplôtelen fogantatás napjától
számították.
Az élet örökzöldje alá kell húzódni
Karácsony ünnepével szorosan összefügg a betlehemi jászol
is, amely Jézus születésének képi ábrázolására
szolgált. A feltételezések szerint Rómából, a Santa Maria
Maggiore Bazilikából terjedt el a szokás, hogy a keresztény
templomok oltára mellé karácsonykor jászolt állítanak fel.
Az elsô jászolt Assisi Szent Ferenc az itáliai Greccio egyik
templomában állította. A jászolban fekvô gyermek Jézus
mellé idôvel elhelyezték Mária és József, az angyalok és
pásztorok figuráit, de az ökrökét és szamarakét is.
A karácsonyfa-állítás német erdetu szokás, a 17. században
terjedt el. A németek abban a hitben éltek, hogy a téli
napforduló idején a gonosz szellemek, a halottak szellemei
kiszabadulnak, és szabadon csatangolnak a világban. A
kísértetektôl az emberek csak úgy menekülhettek meg, ha az
élet örökzöldje, a fa alá húzódnak. A hagyomány szerint
Luther Márton állított elôször karácsonyfát gyermekeinek,
ô azonban már Jézus születésének tiszteletére állította
a fát, és számtalan kis gyertyát gyújtott rajta. Az elsô,
történelmileg is megalapozott adat 1605-bôl származik. Egy
strasbourgi polgár jegyzetei arról árulkodnak, hogy
városában akkoriban lett jellemzô a "divat". A
szokás Magyarországon a bécsi udvar ösztönzésére terjedt
el, a múlt század második felében. Eleinte csak a nemesi
családoknál (elôször Brunswick Teréz martonvásári grófnô
állított karácsonyfát 1824-ben), késôbb a módosabb
polgároknál is népszeru lett.
Az illatos alma a nyarat idézi
Mindaz, amit a karácsonyfa ágaira aggatnak, nemcsak a szemet
gyönyörködteti, hanem jelképes tartalmú is. A svájci Johann
Wannernek a "karácsonyi világ" szimbolikájáról
megjelent könyve szerint az illatos alma a nyarat idézi a tél
közepén. A karácsonyfa ágain függô alma a paradicsomra és
a karácsony ünnepének paradicsomi jellegére emlékeztet. Egy
régi babona szerint annak a leányzónak, aki karácsony napján
a ház kapujában állva almát eszik, az elsô arra jövô
fiatalember megkéri a kezét. A karácsonyfát díszítô
gömbök szorosan kapcsolódnak az alma szimbolikájához. A
kezdet és végzôdés nélküli gömbök az örökkévalóságot
jelképezik, formájuk pedig a tökéletességet. A dió az
isteni szándék kifürkészhetetlenségét testesíti meg –
belseje kiismerhetetlen, rejtélyes. Szíveket aggatni a
karácsonyfára szerelmi vallomás annak részére, aki
megcsodálja a feldíszített fát. A csillagok az asztrológia
tudományát jelképezik, de a karácsonyfa ágaira aggatva
kifejezik a boldog jövendôbe vetett reményt is. A fa tetejére
tuzött csillag a betlehemi csillagot jelképezi, amely a Biblia
szerint mutatta az utat a jászolhoz. A fára aggatott kis
harangocskák óvnak a szerencsétlenségtôl és egyúttal
hirdetik az örömhírt is: Jézus Krisztus megszületett
Kattints a képre!
Ha szeretnél a télapótól karácsonyi ajándékot kattints erre az oldalra és küldj egy képeslapot: www.coffeecup.hu